A könyvtárak története A kezdetekben kézírással készültek pl. a kódexek. Ilyen módon azonban igen sokáig tartott egy-egy könyv megalkotása. A könyvkészítés technikájában hatalmas ugrást jelentett Johannes Guttenber találmánya a nyomda. Az első Guttenberg által nyomtatott könyv az 1455ben készített 42 soros biblia volt. A Thomas Edison által 1878 szabadalmaztatott fonográf jóvoltából lehetővé vált a hangrögzítés is. Az első könyvtárak az írásbeliség elterjedésével már létrejöttek. Az egyiptomi Alexandriában volt az ókor legnagyobb gyűjteménye: félmilliónál is több papirusztekercset tároltak ott. Magyarországon Nemzeti Könyvtár az Országos Széchényi Könyvtár, amit Széchényi Ferenc, Széchenyi István apja alapított 1802-ben 15 000 kötet odaajándékozásával. Feladata minden magyar vonatkozású könyvtári anyag gyűjtése, feltárása és megőrzése a teljesség igényével. (Magyar vonatkozású alatt értjük a külföldön akár idegen nyelven megjelent magyar könyveket is.) Mai állománya közel ötmilliós. A könyvtár fogalma A könyvtár: Azokat az intézményeket, hívjuk könyvtáraknak, amelyek zömmel a nyilvánosság számára kiadott dokumentumok összegyűjtésével, feldolgozásával foglalkoznak. A dokumentumok lehetnek írásos, képi, audiovizuális, és elektronikus formájúak. A könyvtár ma már nem csak saját gyűjtésű dokumentumait tárolja, hanem helyet ad ahhoz is, hogy a számítógépes rendszereken keresztül hozzáférjenek az olvasók a számítógép-hálózaton lévő információforrásokhoz. Ezen feladatai mellett a könyvtár még nagyon sok funkciót betölt. Így könyvek folyóiratok kölcsönzésén és olvasásán túl lehetőséget ad arra is, hogy ott találkozzunk egymással, társalgókban beszélgessünk. A könyvtár gyakorta színhelye a tanulásnak, oktatásnak, valamint zenét is hallgathatunk, vagy filmeket is nézhetünk ott. A kazettát, videokazettát, lemezt is kölcsönözhetjük. Az információszerzés feltétele a megfelelő dokumentumhoz való hozzájutás. Ezt a katalógusok segítik, amik számítógépesek, vagy kartoték-rendszerűek lehetnek. A mai legmodernebb könyvtárak működése számítógépeken alapul. A raktározás, nyilvántartás és akár a kölcsönzés alapja az adatbázis-kezelő programok használata. A különféle könyvtárak felépítése és belső rendje eltér. Meghatározza ezt az állomány mérete és összetétele. Ez alapján beszélünk zárt raktáras és szabadpolcos rendszerről. A lényegi különbség abból adódik, hogy az olvasótermekben, a kölcsönzőben szabadon hozzáférhető-e a könyvtári állomány nagyobbik része, vagy a dokumentumok tetemes része zárt raktárban van, ahova az olvasók nem mehetnek be. A zárt raktári rendszerű könyvtárakban az olvasó és a dokumentum között a kapocs a katalógus, a számítógépes rendszer és a segítő, tájékoztató könyvtáros. A kisebb gyűjteményben a könyvtári anyag szabadon hozzáférhető az olvasói termekben. Az ilyen könyvtárat szabadpolcos rendszerűnek nevezzük. Ennek legnagyobb előnye, hogy az olvasók közvetlen kapcsolatba kerülnek a dokumentumokkal. Nem ritka az sem, hogy a könyvtárak a vegyes rendszert választják. Ekkor van egy jelentős szabadpolcos rendszer, de a ritkábban használt, vagy védendő értékesebb állományt zárt raktárban tartják. Nemzeti könyvtár A nemzeti könyvtár olyan könyvtár, amelyet egy ország kormánya tart fenn, hogy az illető ország fő információtárolója legyen. A közkönyvtárakkal ellentétben ritkán engedi a könyvkölcsönzést. Állományukban gyakran találhatóak ritka és értékes könyvek, a Gutenberg-biblia egy példányát például az Egyesült Államok nemzeti könyvtára, a Kongresszusi Könyvtár őrzi. A világ első könyvtárai nemzeti könyvtárak voltak, például az alexandriai nagy könyvtár, vagy a British Library, a brit nemzeti könyvtár. A nemzeti könyvtárak egyik feladata az adott országhoz, néphez kötődő dokumentumok gyűjtése, főként kötelespéldányok beszolgáltatása által. Magyarországon a hungarikumnak számító műveket – ebbe beletartozik minden magyar szerző által írt mű, minden Magyarországon megjelent mű, minden magyar nyelvű mű, illetve minden, ami témájában Magyarországhoz kötődik.[1] Magyarország két nemzeti könyvtára az Országos Széchényi Könyvtár és a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár. A közművelődési könyvtár A közkönyvtár, (közművelődési könyvtár)[1] kifejezés alapvetően azokat a gyűjteményeket foglalja magába, amelyek a társadalom minden rétege számára – függetlenül az életkori, műveltségi, világnézeti, foglalkozási, anyanyelvi hovatartozástól – kínálnak olvasnivalót és információt művelődéshez, tanuláshoz, szabadidő eltöltéshez. Az elmúlt évszázadok során különböző módon jöttek létre és működésük is számos eltérést mutat. Közkönyvtárat alapíthattak önkormányzatok, egyesületek, kaszinók, szakszervezetek, gazdakörök, egyházak, pártok, ifjúsági szervezetek, magánszemélyek de ide sorolhatóak az üzleti alapon létesített és működő kölcsönkönyvtárak is. özkönyvtárak elődei minden valószínűség szerint már a hellenisztikus korszakban is léteztek, az ókori Rómában pedig már bizonyíthatóan működtek könyvtárak a polgárok számára. Az iszlám világ könyvtárai szinte egyidősek az iszlám történetével. A 14. században, Petrarca nyilvános könyvtárak alapítását szorgalmazta. Városi könyvtárak a 15. század végén kezdtek elterjedni Németországban, Franciaországban és Svájcban. Nagyobb jelentőséget azonban a 16. században kaptak. 1524-ben Luther felhívást tett közzé, amelyben Németország összes városainak tanácsát kéri, hogy ne sajnálják a költséget nagy könyvtárak, könyvesházak létrehozására. Angliában szintén a protestantizmus elterjedése, majd a polgári forradalom segítette a városi könyvtárak elterjedését. Franciaországban a 18. században uralkodók könyvtárai mellett, városi gyűjtemények is szerveződtek, főként gazdag emberek alapítványaiból illetve közadakozásból. Az 1790-es dekrétummal a szerzetesrendek és magángyűjtemények anyagából városi könyvtárakat hoztak létre, amelyeket 1803-ban adtak át a város tulajdonába. Németországban a közkönyvtárak gyökerei a 18 -19. századra tehetőek. Előfutárok közé sorolhatóak itt is késő középkori városi könyvtárak, az önsegélyező körök, olvasótársaságok könyvtárai. A 19. század közepére a közkönyvtárak két irányzata vált meghatározóvá a nyilvános könyvtár illetve a népkönyvtár. A nyilvános könyvtár (public library) a polgári demokrácia és a liberális gondolkodás intézménye. Először az angolszász országokban az Amerikai Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában terjedt el, később a skandinávok, belgák, hollandok, svájciak is meghonosították. A társadalom egészét szolgálja, szolgáltatásai megszervezésekor a különböző társadalmi rétegek szerint megjelenő igényeket is figyelembe veszi. Állománya elhelyezésénél szintén elsődleges szempont az olvasók igényei. Általában városi könyvtár, nagy könyvtár, hosszú nyitva tartással, fő foglalkozású könyvtárosokkal. A népkönyvtár (Volksbücherei) Németországból, Berlinből indult 1850-ben. Főként német nyelvterületen és néhány közép-európai országban vált népszerűvé. Általában kiskönyvtár rövid nyitva tartással és inkább csak kölcsönzésre van lehetőség, esetleg helyben olvasásra. A két út vitája a második világháború után, egyértelműen a nyilvános könyvtár javára dőlt el. Felsőoktatási könyvtár A felsőoktatási könyvtárak a könyvtári rendszer kulcsfontosságú intézményei, elsősorban azért, mert a nemzet boldogulása szempontjából egyik legjelentősebb könyvtárhasználói réteget szolgálják: az egyetemi, főiskolai hallgatókat és oktatókat. Nagy múlttal rendelkeznek, az európai művelődés és tudomány legszilárdabb intézményeihez, az egyetemekhez kötődnek. A hallgatók tömegeinek kiszolgálása mellett a felsőoktatás szerves részét képező kutatómunkát is szolgálniuk kell. [1] Felsőoktatási könyvtár alatt az egyetemek, illetve a főiskolák gondozásában működő könyvtárakat értjük. Törvény mondja ki, hogy "a felsőoktatási intézménynek az alaptevékenységéhez igazodóan biztosítania kell a könyvtári szolgáltatást, ..." A tudományos könyvtárak gyökerei Platónig és Arisztotelészig vezethetők vissza. Arisztotelész tanítványai rendelkezésére bocsátotta magánkönyvtárát, amely ezáltal a világ első felsőoktatási könyvtárának tekinthető. A római korban Hadrianus tartotta kiemelkedően fontosnak, hogy a Rómában működő főiskolában könyvtár is a tanulni és oktatni vágyók rendelkezésére álljon. [3] Magyarországon a könyvtár intézménye a kolostorokban fejlődött ki. Legrégebbi felsőoktatási könyvtárnak tekinthető könyvtárak Pécsen és Óbudán léteztek, ezekről töredékes emlékek maradtak fenn. Veszprémben a székesegyház mellett működött egy, a párizsi egyetem mintájára szervezett főiskola. Jelentős könyvtára volt, melyről feljegyezték, hogy egy tűz kapcsán elpusztult. Mátyás király Pozsonyban alapított intézménye, az Academia Istropolitana is rendelkezett könyvtárral. A reformáció időszakában sorra alakultak új egyetemek, és ezzel együtt egyetemi könyvtárak, leginkább német területen. A 17-18. században jelennek meg az első szakfőiskolák mellett a szakfőiskolai könyvtárak. Ekkorra természetessé válik, hogy az egyetemek könyvtáraikkal együtt léteznek. A magyarországi reformáció két kiemelkedő protestáns oktatási intézménye a debreceni és a sárospataki kollégium, melyek főiskolai jellegű könyvtárakkal rendelkeztek. Könyvtáraik elsősorban a tanulókat szolgálták, könyvtárosaik is a diákok közül kerültek ki. A jezsuita rend alapította 1635-ben a nagyszombati jezsuita egyetemi könyvtárat, a mai Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Könyvtárának elődjét. [4] A 19. században a felsőoktatási intézmények és a könyvtárak differenciálódtak. A növekvő intézmények karokra és tanszékekre tagolódtak, amelyek saját önálló könyvtárakat létesítettek. A kiegyezés után megnövekedett a szakfőiskolák és a szakegyetemek száma. A 20. században a hallgatói létszám növekedésével a felsőoktatási könyvtárak egyre fontosabb szerepet töltenek be. [5] A 21. század küszöbén a felsőoktatási könyvtárak - az összes többi könyvtártípussal karöltve - új kihívások elé néznek. A könyvtárban és a könyvtár körül lényegében minden változik: a szolgáltatások, a technika, a szervezeti felépítés, tulajdonos, fenntartó, hozzáférés, érdekek. A piaci szemlélet a könyvtárak körében is meghatározó szerepet tölt be. [6] Virtuális könyvtár: nem tényleges dokumentumokat tartalmaz, csak elérési útvonalakat az információhoz (azaz csak az URL-címmel jelentetik az állományt). Elektronikus könyvtár: tényleges dokumentumokat tárolnak. Van olyan, ami hagyományos formából kerül digitalizálásra, de van olyan is, amely már eleve csak elektronikus formában létezik. Digitális könyvtár: csak a hagyományos, nyomtatott formában megjelent dokumentumok kerülnek digitalizálásra.